kapcsolatok

..igen nehéz dolgom van… Nem tudom megfogalmazni azt amit érzek anélkül, hogy ne lenne benne “ítélet”…pedig nincs…

… had kezdődjem egy idézettel:

“legyél Te a fény…..na nem kötelezőből, csak hagyd, hogy aki akar, megmártózzon benne(d)”

-írta válaszképp egy képemre az én Reiki Mester Barátom András...

Nekem sokáig nem ment a “hagyd” rész…mert nem volt bennem teljes az elfogadás…és nem ment a “hagyd” rész mert úgy éreztem tartozom, annak, aki bennem mártózik, hogy Ő tesz nekem szívességet azzal, hogy belép a világomba..és elvárja, hogy viszont lépjek az övébe, ami nekem viszont nem mindig vágyam…

Aztán azt sem értem, hogy mi van bennem, amibe mártózni lehet, hiszen egy őrült kereső vagyok, őrült nő, régen hétköznapi, mára inkább lélek szintű kihívásokkal…

Odáig eljutottunk, hogy semmilyen akolban nem vagyok birka..Nem “mén” nekem a beilleszkedés, és hálás vagyok az állandó kisebbségi komplexusomnak.. Mert így nem kell részt vennem senki életében, amúgy sem vagyok jó partner, mert nincs anyagi fedezetem az “üljünk le máshol”-ra, sem arra, hogy “gyere hozzám látogatóba”, mert nincs miből épp finanszírozni az alapvető szükségleteket sem, és sajnos, vagy nem sajnos be kell vallani, hogy nem vagyok jó házigazda…nem szeretek leülni “beszélgetni”…mert én akkor “beszélgetek” amikor kedvem tartja, és mivel az éjjel 2-kor van zömmel, így lettem “blogger”….hogy kiírhassam azt, amit elmondani nincs kinek éjjel kettőkor…

A munkahelyemen jöttem rá ma, hogy meg kell tanulnom csupán annyit “észlelni” a másik emberből, amennyire NEKEM szükségem van belőle... A kis Kollégám sorozatos átvágásai, a gyermeteg hazudozások nyitották fel a szemem arra vonatkozólag, hogy csupán annyi kommunikációs rést kell szabadon hagyni egy tőlem eltérő tudatszintű emberrel, amennyi a munkavégzéshez feltétlen szükséges...és ez nem csak rá vonatkozik, hanem mindenkire…

Amikor köz-rendezvényen kellett megjelenni, és szembesültem azzal, hogy ebben a világban minden ember úgy ferdíti el a VALÓSÁGOT,hogy az ő érdekeit képviseljék benne a cselekmények, rájöttem arra, hogy a 28 éven át gyakorolt hazudozós, becstelen érdek életmódom látom visszatükrözni, de azt is látom, hogy nem vagyok kompatibilis már ezzel…mert elmúltak az ÉRDEKEIM AZ EMBEREK IRÁNYÁBA…

Én…nem szeretnék olyan emberek között lenni, akik nem élik meg , és nem vállalják fel a saját valóságuk… Én..itt..a fizikai világban..szeretnék abban a Valóságban élni, azon a síkon..ahol BOLDOG vagyok…

Az elmúlt 8-10 évben Kereső voltam… előtte… egy őrült, egy bolond, egy egoista ember, akinek fingja nem volt arról, hogy mit jelent a “felelős felnőtt élet” és őszintén? Ma sincs… De az elmúlt 8-10 évben egy dolog változott bennem,ami azelőtt nem volt… A VALÓSÁGOM… Mert 28 éves koromig nem volt sem múltam,sem jövőm…csak a MOST és csak az számított, hogy a MOSTban, amit kiköhintettem az meglegyen..és boldog  voltam. Aztán 2001-ben jött a Test és Lélekőr az életembe és megszűnt a “hazugság” az álvalóságok közötti utazgatás..csak a száraz tények maradtak és beköszöntött a MÚLT, mint TEHER és a JÖVŐ mint rettegett ” ÚR ISTEN MI LESZ VELÜNK”…és eltűnt a MOST..eltűnt a pillanat…eltűnt az ÉLET…

8 év kellett hozzá, hogy kerülőutakon, de visszataláljak a MOSTba… Kemény út volt, de hatalmas magaslatokat és pokoli mélységeket járhattam be, CSODÁLATOS UTAZÁS VOLT… Most nem “álvalóságokat” élek, hanem párhuzamos síkok között kezdek utazgatni.. Most nem keresem a hovatartozásom…mert a Forrásba tartozom, így mindennek a része vagyok, de semminek nem vagyok sem ura, sem szolgája…

Szerettem volna tegnap óta leírni, de nem tudom megfogalmazni úgy, hogy ne legyek se bántó se sértő, se félreérthető…Én…amire vágytam..nem kaphattam meg…és úgy érzem, feladtam azt a vágyam, hogy egyszer valahol valakinek egyenrangú társa legyek…

Így… most…boldog vagyok, mert minden barátomnak érzett “barátomnak” van egy fizikai barátja, akivel jól elvan, akivel bulizhat, akivel moziba, színházba, vásárolni ,sétálni járhat,társasozhat,kártyázhat, vagy előadásokra járkálhat,megoszthatja a hétköznapjait…és én így..megmaradhatok, és szeretnék megmaradni az álmok szintjén…egy olyan Valóságban, ahol Én lehetek a Fény, hogy akinek pont erre van szüksége..akkor, amikor Ő akar..megmártózhasson Bennem...

egymást segítik a párhuzamos síkok?

..amióta meghoztam életem legnagyobb és legbátrabb döntését, hogy számolva azzal, hogy ahogy eddig is, továbbra is magam kell, hogy megoldjam az életem, azaz csak magamra számíthatok, ám akkor bátran merjek magam lenni...azóta intenzívebben kapom az “éjszakai” utazások alatt képre fordított megélésekhez a kulcsokat…

Bár emlékszem- mert az “érzése bennem marad” képekre nem tudom fordítani az éjszakai utazások emlékét, csak egy-egy “hangosan” kimondott mondat marad meg, mintegy tanításként….

Legutóbb két teljesen különböző helyszín és szitu és cselekmény külső -belső szemlélője voltam, amikor is a másodiknak tűnő “álomban” szükség lett volna egy “piros gombra” ….akkor azt mondta a HANG, hogy menj vissza az előző “álmodba” és hozd el onnan a “piros gombot”, mert ott volt egy és hangosan zengte, hogy MERT MINDEN MINDENNEL KAPCSOLATBAN VAN…

Teljesen muris volt, olyan, mint egy vicces rajzfilm,amiben a főhős átballag egy másik mesébe, hogy ott is megkeverje a trutyit…Ebből az következett, hogy az “ébrenlétnek” tűnő állapotban, bármire szükségem van, csak át kell lépjek egy olyan síkra, ahol az már a birtokomban van, és elhozni …

Ebből az is következik, hogy mint a ” Forrásból származó” BÁRMIHEZ hozzáférek, ami már megélt, létezett, vagy teremtett…mert mindenhez hozzáférésem van, ami valaha megtörtént, vagy meg fog történni a Fizikai és Nem fizikai síkokon…

A piros gomb megvan… megnyomtam..és most jó…boldog vagyok.

Kicsit furcsa nekem ez a Világ, amibe léptem…amikor megírtam a bejegyzésem szombaton, amiben megértettem én és talán mindenki más is, hogy miért nincs szükségem már “vezetők, mesterek , felemelkedettek előadásait nézni” egy hatalmas kőhullás megélője voltam, ami rólam hullott…szinte minden görcsösség, minden valamivé válni vágyás, és ezzel együtt minden görcsös kapaszkodás emberekbe , aggódás a fizikai életminőségünk, anyagi dolgain, egészség, súly bármi felett megszűnt , mintha ott sem lett volna soha…

Mindent és mindenkit “tisztán” átlátok..de már nem akarok senkit és semmit megváltoztatni... Próbálom elfogadni a helyet , ahol élek…és próbálok energiát kuncsorogni az Univerzumtól, hogy felélesszem a vágyat magamban a harmonizálásra, a szépítésre, mert jelenleg még ott tartok, hogy szívem szerint egy nyüzsgő nagyváros embertelen és rideg közönyébe vágyom, vagy egy tanyára, ahol senkit nem ismerek, mert nem vagyok társas lény…, nem bírom a “közösségi létezést”. Mert nem bírom a képmutató seggnyalós viselkedést, meg azt sem, ha kíméletből éveken át hazudnak nekem…

A megoldásaim itt vannak tehát körülöttem…a párhuzamos síkokon van segítség, ha elakadnék..ne legyek rest igénybe venni azokat...Ha már nem érint meg a fizikai világom problémája lelkileg, talán a fizikai szinten is érdekelté tudom tenni magam a saját kis világom szépítésére, csodájának megőrzésére…talán…kíváncsi leszek erre a folyamatra,hogy miképp zajlik majd le nálam…meddig ellenkezik még a belsőm egy ténnyel szemben, vagy mikor lesz a mostaninál határozottabb, döntésképesebb…

“lapzártakor” érkezett a megosztás András barátunktól, és muszáj megosztanom…egy gondolat végett:

“AMIT BIRTOKOLSZ, AZ BIRTOKBA VESZ”

és akit birtokolsz…az birtokba vesz…és ennek lett vége azon a ponton, ahol átléphettem azon a kapun, ahol a nem fizikai értékekbe, és az emberi kiszolgáltatottság, alázottság vagy kegyből adott szeretet mértékében, (mások által)..mérik a BOLDOGSÁG szintjét…….hát ezért lettem én SZABAD….Húúúúúúúúúú na ennyi.

…a ” Boldogság útján”

…elkezdtem írni…. talán már két oldalt is megírtam arról, hogy számomra mit jelentenek a MOSTban a „tanítók”, amikor nem sikerült a felcsatlakozás a netre és elveszett az iromány…Talán ítélkezés lett volna, vagy nagyon személyeskedős?…

Mivel kétszer ugyanazt ugyanúgy nem lehet leírni a pillanat tört része alatt számtalanszor végbemenő újjászületés miatt, megpróbálkozom átadni azt az „ÉRZÉST” aminek most borzasztó hálás vagyok, hogy kiemelt a „keresők” csoportjából…

Becuccoltam a laptopot a kádba /hála az erős átjátszó antennának, az atom biztos penészgombával védett fürdőmben is van netjel/… a víz…mindig segít szavakra fordítani a képeket…

Megtekintettem egy megosztás címét az XY Tanítótól…És azonnal éreztem azt a frenetikus boldogság és szabadság érzést, amit az okoz, hogy nekem „már” nincs szükségem a „köz” által nagyra tartott tanítók tanításaira…Én minden egyszerű, hétköznapi helyzetben meglátom a tanítást, és a változás, a változtatás lehetőségét egy még teljesebb megélésre… Persze nem volt ez mindig így….

1992… egy műtét (a sok teremtettből)… és kapu nyílt a tudatomban az akkor divatba lépő spiritualitás irányába…

Mivel  1992-ig nem találtam meg azt a „közeget” amibe tartozhatnék…így gondoltam, talán a „más” gondolkodású emberek majd befogadnak…2003-ig azonban csak néhány könyvet rágtam át,és egyetlen gondolat vésődött a tudatomba Dr. Bruce Goldberg egyik könyvéből: hogy a sorsát..minden maga írja, elolvastam Szepes Mária Vörös Oroszlánját (de nem értettem)..ezen kívül semmi jelentős nem történt… 2003 decemberében Apától kaptam egy kis használt számítógépet, amit egy internetes előfizetés követett..itt kezdődött a valódi utam…

Először arra jöttem rá, hogy az „ Isten” hit papi felvezetéssel nem nekem való,de még a buddhizmus sem ,mert ahol kemény szabályok vannak ott nincs szabadság…és a Léleknek épp elég a Test korlátait élni, nem kellenek az elmétől is lépten-nyomon az akadályok..

wicca

…akkor gondoltam biztos a „pogány- Wicca” vallás lesz a jó….igen ám…de amikor jobban belemerültem máris „rituálékról”, meg „kötelező” szövegekről, nincs szabály…kivéve a ….. pontokról kiderült, hogy számomra SENKI nem fogja megmondani, hogy mikor mit tegyek, mit mormoljak….Nem kellenek az „emberek” által avatott papnők…satöbbi…mert oké..játsszátok…a Ti dolgotok, a Ti hitetek, de nem tudom magamévá tenni, benne rezegni, holott maga a törekvés..a Természet tisztelete, a “tégy bármit, csak ne árts” elve igen közel áll hozzám… Nekem nem ment a meditáció, nekem nem ment az agykontroll, mert miután mindenki azt hazudta, hogy sasként lebeg a rét felett…én nem láttam semmit, és ez frusztrálttá tett… Körülöttem mindenkinek minden nagyon ment..csak nekem nem..így a kisebbrendűség érzése sem engedte, hogy közösségbe lépjek, sem a felsőbbrendűségemé, hogy nehogy azt hidd…hogy mert te előbb itt voltál, csicskáztathatsz…

2004 magasságában tehát nekilendültem a világhálónak és kerestem, kutattam…azt nem tudtam, hogy mit..de azt igen, hogy valami mást…valamit, amiben én is jó vagyok, amiben majd egyszer engem is elismernek, szerettem volna valami csodát véghezvinni, ám kiderült, hogy ez a fajta “nagyravágyás” mögött zsarnoki hatalomvágy húzódik, amit a szinte az ezelőtti pillanatig még tagadtam volna….pedig akkorra már elismert voltam a munkahelyemen az emberek által, és nem lettem uralkodó típus, megmaradtam alázatosnak..…/na nem a kollégák, sem a felettesek által, mert azok zömmel tapostak/ Ebben az időben csúsztam másztam vissza magam a régi barátságomba, ahol viszont már előzőleg pótolva lettem, és vagyok a mai napig…így nem tudtam beteljesedni, nem tudtam “szolgálni” , mert nem kellettek a szolgálataim…ám itt is dominanciát gyakoroltam,aminek egy kis időre keserves következménye lett…ám végül ez szabadított fel az uralkodási vágyamból, és tett szabaddá a saját akaratom felett…

A könyvek,melyeket olvastam nem akartak vallásba, csoportba, szektába szorítani…Az „ UNIVERZUM” törvényeit feszegették…Stuart Wilde, Eckhart Tolle, Richard Bach, Deepak de Chopra, Rudolf Steiner, Dr. Bruce Goldberg,Drunvalo Melchizedek, Szepes Mária, Esther és Jerry Hick, Neale Donald Walsch,  stb…  nem tudom felsorolni, ….és OSHO ÖSSZES… Mindenféle angyalos, lélekvándorlós, asztrálutazásos, szellemes..titkos…

OSHO áll hozzám a legközelebb..alig akad olyan elmélete, amit ne fogadnék el, ám nem lettem oshoista..  Osho világa abszolút nem rezeg egybe Drunvalo írásaival mégis Drunvalot is meg tudtam élni, ami számomra azért is meglepő, mert tőlem az „indiánosdi” igen távol áll… Osho tanításai vezettek ki az elme útvesztőjéből,általa, vagyis segedelmével lettem szabad… a stílusa nagyon hasonlít az enyémhez…

Ám annak már több éve, hogy letettem az utolsó OSHO könyvet, mert lassan, és mondhatni a napokban éltem meg annak az IGAZSÁGÁT, hogy SENKI NEM JÁRJA MEG HELYETTEM AZ UTAT és SENKI nem teheti megtörténté, nem pipálhatja ki a tanításai átadásával a meg nem tapasztalt útszakaszokat, mert annak hatalmas bukás lenne az eredménye… sem előre nem tolhat, sem visszafelé nem húzhat az úton senki… Átadhatja a megtapasztalásait, mert jó olvasni és közben szinte megélni őket…de…

DE CSAK A SAJÁT MEGÉLÉSEI AZ ÖVÉK… a napokban jött nekem egy Hölgy azzal, hogy „ de mert a X.Y. is megmondta az előadásán…” ÉS? ÉS? És az Neked szent? Te is megélted, vagy csak meg lettél vásárolva és vakon hirdeted mások megéléseit?  Elmehettem volna az eddig „érzett” legnagyobb Tanítóhoz…de nem megyek mert NINCS ÉRTELME…

Beülhetnék OSHO Mester előadásaira is a „mennyei” portáján…de NINCS ÉRTELME…nincs értelme..Akkor mégis azok a tanítók a hitelesek, akik mellé be kell állj szótlan és hasogatni a fát télire, vizet hordani a kútról, mely több kilométerre van a kolostortól, kertet gondozni vagy állatokat legeltetni a gyér növényzetű sziklák oldalán…..mert csak a cselekvésedben leszel képes a tanításokat megélni, megérteni…Ülve..könyveket olvasva..és előadásokra járkálva, ahol előbb vagy utóbb karámtaggá avatod magad, vagy erősen függővé válsz az irányítástól , nem lehet…

Miért mondom ezt, úgy, hogy mégis több tucat könyvön rágtam át magam?

Mert egyik sorom sem kezdődik már úgy, hogy OSHO  azt írta…. Mert már hónapok óta cselekvéseimen át adom át azokat a megéléseket, melyeket a Felemelkedettek átadtak…átadhatták, mert ŐK, már megcselekedték azt…és egyik sorom sem utal egyik „tanító” tanítására sem…mert úgy érzem , hogy csupán azért olvastattam el magammal annyi könyvet, hogy legyen szókincsem, ha eljön az idő, hogy a megéléseim képeit szavakra, vagy kifejezésekre kell fordítani.

Hogy mi az apropója ennek a szösszenetnek?

MOST láttam meg újra ..és újra…hogy milyen áldás és szerencse nekem, hogy NEM KERESEK MÁR…Nem keresem az utat, mert az Út…mindig előttem van, azon állok..azon járok, azon cselekszem vagy nem cselekszem,….

  • …nem keresem az IGAZSÁGOT, mert mindenütt ott van.. csak be kell csukni a két szép szemem, és kinyitni azt a harmadikat, mely nem az elméhez küldi a fény rezgéseit, hanem  magához a „ felsőbb tudathoz”…és engedi megtapasztalni azt…
  • Nem keresem a helyem…mert mindenütt otthon kell, hogy érezzem magam,
  • nem keresem a társaim, mert mindig velem van az, akinek velem van dolga, és mindig el fog menni az, akinek már nincs…
  • Nem keresek anyagi dolgokat, mert soha nem érdekelt,
  •  és nem vágyom olyan megtapasztalásokra, melyekhez nem vagyok elég erős vagy felkészült…
  •  Már nem aggódom…semmin és senkin..nincs érdekem senkiben és semmiben…
  • Nem  vagyok sem megvehető sem megfélemlíthető, mert semmi „rossz” nem történhet velem, ahogy semmi „jó” sem, mert minden csak viszonyítás lenne egy előző állapothoz képest, és kár erre energiát fordítani.. mindent a maga pillanatában kell megélni és megérteni…mert akkor van a rezgése jelen.

Most éltem meg azt a tényt, hogy hiába megyek el a 13 éven át keresett kutatott ember előadására, ha engem nem érdekel semmi több annál amit megtapasztani vagyok képes

Ha méltó lennék arra, hogy egy nem emberi világ velem kommunikáljon akkor a nem emberi világ majd képessé tesz arra, hogy meghalljam vagy lássam Őket…de addig egy „ Ember” hiába mondja el, hogy hány anyahajó várakozik a Föld körül millió katonával, NEM TUDOK MIT KEZDENI EZZEL …mert NEM LESZEK SENKI CSATLÓSA MÉG A JÓ ÜGY ÉRDEKÉBEN SEM:.. mert nincs jó ügy .,..sem érdekében…

.
Nagyon aranyosak azok a Tanítók, akik meg akarnak védeni önmagamtól és helyettem adni nekem egy személyiséget, de nem kell, mert az az Ő személyiségük…és nekem pont jó az, amit épp most kezdek el elfogadni és megismerni…

Most éltem meg végre, hogy NEM AKAROK senki hétköznapi életének görcsösen a része lenni, de szívesen hallgatom meg ha vágyik a megosztására és szívesen jönnék össze itt-ott olyan barátokkal, akikkel nagyon egy hullámhosszon nyomjuk…

…és most éltem meg, hogy képes leszek egyszer én is a vendéglátó szerepre, de azt is felvállalom, hogy az még NEM MOST van…

Megéltem, hogy végre felvállalom önmagam és a szeretett magányom és tudok NEM-et mondani mindenre, amire nem vágyom…

Tudjátok milyen érzés a szabadság? A görcsös keresés vége? Amikor az a jó, ami van? Eszméletlen…csodálatos…nem leírható….mert minden fosság , amit a köz teremt a köznek csak egy feladattá, egy kicsinyke játszási kihívássá válik, nem problémává….. Nincs pénzem fizetésig? Kit érdekel..megoldjuk…akárhogy is…mert mindenre képesek vagyunk, amit csak akarunk.

Hát ezért van, hogy Tücsök anyut már nem érdekli a nagy Tanítók nagy tanítása…mert nem tud vele mit kezdeni …nem azért mert már mindent tud, hanem azért, mert tudja, hogy mindent tudni fog a maga idejében… és minden akkor jön el, amikor már van bennem kapcsolódási pontja, amikor nem rombolni fog…hanem építeni…és én közben…ÉLEK..mert eddig a nagy KERESÉSBEN NEM VOLT RÁ IDŐ….

..apró szösszenet..a MOSTból…

A piros beteg lett..... a fehér..az öreglány ..16 éve a társam :D

…hogy mennyire igaz, hogy a BOLDOGSÁG NEM KÜLSŐ KÖRÜLMÉNY FÜGGVÉNYE…

Hajnal óta a lerobbant buszom miatt futkosom, ülök a régi enyimbe, és próbálok nem megfagyni…Büdös, mocskos vagyok a tartalék autótól és várható, hogy az utasoknak sem fog tetszeni a magas busz /én szoktam élvezni, mert ebben van meg a régi feeling/
Máskor… totál idegbajosan szoktam reagálni… puffogni, csapkodni, sikítozni szoktunk…mert nem mindegy, hogy megfagyunk egy fűtetlen járműben, vagy relatív kényelmesen megy el a munkaidő… A belső nyugalmam, a „boldogsággal járó teljes függetlenség és szabadság tudatosulása a berögződésektől, és bevésett fájdalmaktól távol” olyan szinten tart, ahol eszembe sem jut aggódni vagy idegeskedni…

Az egyetlen meglévő fájdalmam, ami annak a ténynek a nem elfogadása miatt volt jelen, hogy nincs megvesztegethető, megfélemlíthető ember , tehát, hogy maga a „szeretet” ezen a Földön emberi síkon nincs feltétel nélkül jelen, és nem épül stabil hitrendszerre, ha bajban vagyunk minden , amit tanultunk, és elméletben olyan jól ment, a hit a Forrásban, a „ gondviselésben” simán szertefoszlik… EZEN is túl vagyok…, mert NEM akarok senkit megváltani, sem megmenteni önmagától..sőt…

… tegnap azt is megfogalmaztam, hogy én sem a zenében, sem az irodalomban nem vagyok toppon.. Nem érdekelnek a versek, sem a zenék, mert nem váltanak ki bennem semmilyen rezgést… Szívesen elolvasom vagy meghallgatom amit a barátaim megosztanak, de nem tudok vele mit tenni…  A „képeket” szeretem…mert én csak azokon keresztül értek.. Novellákat…amelyek rövidek..és ütősek… De boldoggá tesz, hogy már nem akarok más lenni, nem zavar, ha kirekesztenek egy társaságból, mert nem vagyok odaillő…nem vagyok odaillő..ez TÉNY..sehová sem.. csak egy helyre, a FORRÁSBA…de abban meg benne vagyok…
Most behelyezem magam a 23-évesbe…és megyünk pár kört…Egy kicsit a múltba visz…lassan 16 éve lesz, hogy imádom azt a munkát amit végzek.. Végtelenül szerencsés vagyok…mert így akarom.

Legyen szép a pillanatod!

húúh…

..most éltem meg….igazán…a külső-belső szabadságot…

Mert, bár a fizikai életben elég “rossz” most minden, nem találom itta helyem, mennék más környezetbe…mégis én totálisan boldognak érzem magam, mert megszabadultam egy “átoktól”…Egy “átoktól”, ami voltaképp egy az elmém által félreértelmezett program …ami folyamatosan kutatta , kereste a társait, a vezetőit…ami a csodát másokban látta, ami kereste a kiutat akkor, amikor a befelé vezetőt kellett volna megtalálni…

..most, ezekben a pillanatokban tudatosult bennem, hogy vége a keresésnek…átléptünk egy másik világba… Mindegy ennek a világnak mi a neve, de ne hívjuk MOSTnak, se JELENLÉTNEK…se TUDATOSSÁGNAK… hívhatnánk egyszerűen ” TISZTA SZOBÁNAK”… egy KÉNYSZERESSÉGTŐL MENTES VILÁGNAK..amiben maximális a pillanat elfogadása és alaphelyzeteben úr a CSEND…Egy világ, amiben semminek nincs sem neve, sem tulajdonsága, mert minden “érzés”….OSHO “piros rózsája” nem piros és nem rózsa…hanem egy érzés..egy, a saját frekvenciámhoz képest “jó” vagy ” nem jó” érzés…egy ” valami”, ami vagy bennem rezeghet a pillanatban, vagy rajtam kívül ragad…de nincs sem neve, sem színe, sem száma..sem kódja…sem semmije, ami bekorlátozná a megnyilvánulásának szabadságát a pillanatban….

Húúh…. Nem tudom elmondani, milyen a MOST….

Nem kell hozzá sok pénz…, nem kell hozzá jó körülmény, mert nekem most itt undormány a létezésem fizikailag, mégis repked a Lelkem a boldogságtól… EBBŐL KÖVETKEZIK, HOGY

A BOLDOGSÁGNAK SEMMI KÖZE A KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYEKHEZ…a BOLDOGÁG-egyik megfogalmazás szerint- A LÉLEK SZABADSÁGA….

és…el kell mondjam..nagymértékben segít bármilyen külső körülményen átgázolni sérülésmentesen….

hejjjj de vicces ez a nap…

..hogy az a

Szóval , bémutatom nekem, hogy miképp lehet a már megtörtént tények felett szívcsakra , torokcsakra és mindenféle csakra görcs nélkül nevetve elillanni…

A történet ott kezdődik…hogy…

Első körben jött egy levél a NAV-tól, hogy vonuljak be “ellenőrzésre” a 2009-es adóbevallással… Rögtön tudtam, hogy ez az az év, amikor azt a buzi önkéntes nyugdíjpénztárt a válság miatt megszüntettük, és be kellett fizetni ezt -azt…-emlékeztem, hogy ez “csatolt” bevallás volt..ami annyit tesz, hogy csekk van, meg papírok hozzá…el kell rakni…

Na már itt kezdődtek a problémák… mindent összetúrtam, de pont a 2009-es papírok hiányoztak.. Hullámokban tört fel bennem a bőgés roham, de tök jól, tudatosan vissza tudtam nyomni, egy-két odakoncentrált légzéssel...és életemben először olyan HITTEL fordultam a pánik rohamot kiváltó “elmém” felé, amit még nem éreztem… Közöltem, hogy TUDOM, HOGY MEG VAN, MEG KELL LENNIE…Kértem, hogy ” vezess oda..” mert minden rohadt helyet kipakoltam, ahol lehetett volna, de sehol semmi…

Akkor “láttam” a faládát..megcsóváltam a fejem, mert abba a gyerekek sulis tartalék cuccai vannak elszállásolva…szedem ki…és az alján egy ugyan olyan színű csomagoló papír tömeg alatt ott feküdt a 2009-es csomag… A KŐ lehull…

Apa még győzköd a telefonban, hogy ez rutin ellenőrzés az eü. járadék miatt…amit igazoltan befizettünk, no problém…

Közben szülői a Huginál… a másfél évvel ezelőtti ügy folytatása, ami azóta érdekes “tartalommal” töltődött… Itt megjelent valaki, akinek a dumájától égnek áll a hajam, és éreztem, hogy baj lesz, mert Mrs. Lipton örök érvényű ” ne szólj szám, nem fáj fejem” verziója nem fog bekövetkezni…. kitört belőlem a fiam sérelmére elkövetett bűnök miatti fájdalom, összekeveredve a falu alap mentalitását bizonyító szombati esettel…na ezzel szépen sikerült megint rosszkor rossz helyen pofázni…És szerencse, hogy csak ennyi jött ki rajtam, mert az egész történet-ami nem publikus- teljesen másról szól..ami megint csak megdöbbentő, és menekülésre adna okot ebből a faluból…

Kicsit megtörve-de fogyva nem- jöttem haza…ahol már várt a telefon, hogy a cégnél sem mennek a dolgok simán…és…és fél 10-kor még hívott Apa, hogy a könyvelő már nem biztos abban, hogy a 2009-es bevallás jól lett leadva… (szerintem igen, mert akkor sokat dolgozott vele, és még mást is megkérdezett, így nem hiszem, hogy bármi gond lenne)

DE HA MÉGSEM JÓ…és megbüntetnek…tegyék…tények… a múlt tényei…mindenben a mai napon nagy tanítás volt…a legnagyobb az, hogy NEKEM EBBEN A VILÁGBAN ABSZOLÚT SEMMI KERESNIVALÓM NINCS…-nem vagyok idevaló…és pont.

DE mindezek ellenére kurva jól érzem magam…mert:

- 13 éven át akartam látni egy embert, aki több mint egy ember… 13 éven át minden követ megmozgattam, hogy találkozzak nálam magasabb rezgésű emberekkel, látókkal gyógyítókkal…és most, hogy elmehettem volna RÁJÖTTEM, hogy NEKEM SENKITŐL NEM KELL SEMMI…TŐLE SEM..és ha maga Jézus jön ide…a jelenlegi frekvenciámon, azon kívül, hogy a számat tátom…semmi többre nem vagyok képes mint amire MOST…

ÉS…BÁR egy NEM EMBERI LÉNY képes arra, hogy adott pillanatig megemelje a tudatszintem, a frekvenciám, és látóvá vagy gyógyítóvá tegyen, elvenné tőlem az UTAT..az ÉLET ÉRTELMÉT…hogy magam , a saját erőmből kapaszkodhassak fel a csúcsokra…

Köszönöm a lehetőséget…de nem élek vele… Nekem NINCS szükségem semmi többre, és jobbra mint amit el tudtam érni és HISZEM, hogy mindent elérhetek, amit csak akarok, a saját erőmből, a saját akaratomból, a saját hitemmel, és a Bennem életre kelő Istennel…

És ..én akkor is BOLDOG ember leszek…ha az adósok börtönében ücsörgök all inclusive a tenger helyett…mert én TUDOM, hogy A VALÓSÁGOT KÉPVISELEM… ÉS TENNEM KELL BÁRMI ÁRON TOVÁBB....

Saint -Germain barátom….büszke lehetsz rám…

…újabb (ön)igazolás…

Köztudott, hogy küzdök a súlyommal… /sőt/.

A sok mocskom közül ez talán az egy, ami a nagy nyilvánosság előtt folyik, és az elmúlt 5 év alatt számtalan próbálkozásnak , kevés sikernek és folyamatos  bukásnak lehetett az a szemtanúja, aki elég szemfüles volt, mert általában ezek a bejegyzések is a tűz martalékává lettek…

Kár, hogy nincs “súly” mérő műszer olyan, mint amilyen a 24 órás vérnyomásmérő, mert akkor azonnal nyilvánvaló lenne és az ilyen “síkagyú” frekvencián rezgők is-mint én- tudatosíthatnák végre-, hogy az étkezésnek sokkal kevesebb köze van a súlyhoz, mint amekkora nagy hűhót csapunk neki…

Elértem a kritikus súlyhatárt és ugye újabb és újabb, majd régebbi “jól bevált”módszerekhez folyamodtam…azonban a siker…elmaradt… Napok óta nem eszem, mégis napi 10 dekás súlygyarapodást mutat a mérleg, amióta “szálszakadásos” vagyok, tehát megtorpant bennem a jóérzés a jelenlegi fizikai életem teremtett valóságának egésze miatt…

Csalódtam egy emberben…akinek hittem a józan ítélőképességében és hittem a becsületében, egy világ omlott össze és úgy érzem itt ebben a “közegben” NEM tudok tovább létezni...aztán a csalódás csalódást vonzott…ÖNMAGAMBAN CSALÓDTAM, mert NEM TUDOM MIÉRT HITTEM, HOGY AZON KÍVÜL, AMIT ÉRZEK…hogy mi a szerepem egy családban, egy kapcsolatban, egy barátságban, egy kollegális viszonyban – EGY HÜLYE AKIT KI LEHET, FEL LEHET (meg lehet) HASZNÁLNI- hittem, hogy van olyan, hogy SZERETET, AMI NINCS FELTÉTELKHEZ KÖTVE:…

Még olyan szeretet SINCS, aminek vannak feltételei némely “emberszabásúnál”, úgyhogy az ébresztőőőőő gongot ütik már egy ideje a fejemben, és végre kinyitottam az szemem és felültem az ágyamba a hosszú pár életen át tartó csipkerózsika álmomból….

Azóta, amióta “probléma” van a helyemmel-és helyszínemmel, mert nem bírom ennek a falunak a rezgését- az életemben..azóta naponta 10 dekával több a kiterjedésem…Pedig…nem eszem… pedig… nem is gondolkodom, tehát nem rágódom, nincs kérdésem, hogy, hogyan tovább, nem érdekel az egész…mégis JELEN VAN és RÁMRAKÓDIK….

AZ EMBERI LÉNY is…mint minden MÁS IS… ENERGIA…apró rezgő elemek csoportja…az ételek…is… a gondolatok is… A GONDOLATOKNAK SÚLYA VAN… Ismerős ?… NEHÉZ GONDOLAT…NEHÉZ ÜGY…NEHÉZ PROBLÉMA…. NEHÉZ…miért is mondják, hogy “rám pakolta a terhét”… NEM KÉPLETES…szó szerint…és ha beépül…akkor… az a jobbik eset, hogy nálam HÁJ lesz belőle…míg másnál RÁK..vagy kóros soványság, hajhullás…egyebek…

A LÉNYEG: MEGVÁLTOZTATJA A FREKVENCIÁNKAT..és kinek milyen a “programja”…úgy fog rá hatni ….

…. Nem vagyok tudós… nem vagyok senki…-csak egy buszsofőr- de azt “látom”, hogy amikor a testbe kerül a rántott husi… a test frekvenciái és a husié…elkezdenek összerezegni (vagy nem). Amikor kedvező az étel, az hasznos…energiává alakul…részévé válik a test frekvenciáinak, szinten tart, építi, energizál, “gyógyít” harmonizál…..ezt teszik a színek, hangok, gyógyító elemek, kívülről adott energiák,mozdulatok által generált frekvenciák is.

HA olyan étel, hang, szín,gondolati energia (mágiák) közelít…ami NEM kompatibilis az ADOTT pillanat frekvenciáival, az megköti, lassítja, befullasztja..átkódolja, a “normál” frekvenciát ezáltal megbomlik az egyensúly és betegséget okoz…

Egy energiagyógyász….ha valódi…felméri , érzi, érti, hogy az adott emberke (vagy állatka, vagy növényke vagy kövecske) milyen frekvencián működik hatékonyan…képes rá, hogy a Forrás energiájából annyit és oda juttasson ahol megbomlott az egyensúly…a csakrákat biztos azért “helyezte” el  Teremtő(k) az élő egységekben, hogy egy adott régiót könnyebben és hatékonyabban lehessen “javítani” vagy szinten tartani…egymás munkáját ne befolyásolják, csak akkor ha már akkora a “károsodás”, hogy a szomszédos csakrák által befogott területere is kihat…

Az én “súly” majd az ebből tudatosan kialakított és egyre súlyosbodó gyomor problémám egy ” gondolat, egy teher…egy még fel nem fedezett , a fizikai világban saját magamnak gyártott, vagy belém vésett információ anyag eredménye….-ennek az energia hiánynak, vagy többletnek lett az eredménye a mértéktelen evés..ebből fejlődik ki a bulimia..majd az anorexia és végül a tepsi….

Egy jó Lélekvezető, egy energiagyógyász, aki nem csak az energiák harmonizálását vállalja be,hanem a pszichoanalizist is, hogy mi az a pont, ami gyengíti az egységet és elillantja az energiát biztosan megtalálná ,ahol ez elkezdődött..és ha az “ok” levegőt kap…a friss oxigéntől mindig kigyullad és elporlik… A “lyukat” foltozni kell….

.. érzem…MOST…hogy közel vagyok…túl közel…és nem kell sok már, hogy összeálljon a kép….

Ebből következően az “étkezésről”:

Bevésték a tudatunkba a nagyok, hogy minden amit megeszünk az mérgező…ebből következik, hogy az.

Az első teendő az, hogy ezt elfelejtjük, a bevésést egy kis sziloplaszttal kihúzzuk és levakoljuk, hogy ne is lássuk többé a helyét…Aztán van időnk, megtapasztaljuk, hogy mi az az étel…és legyen az hús vagy sajt, tojás, kenyér tészta vagy cukorféle…ami nekünk jó, ami a testünknek jó…és mi az, ami nem…és ami nem..attól könnyes búcsút veszünk... Nekem a testem 38 éve tiltakozik a HAL fogyasztásával szemben…. EZ VAN..ha megérzem a szagát azonnal hánynom kell…és ide sorolódik a pulyka, marha hús is… NEM SZERETEM.  Ha kell ha nem… ha jó..ha nem…És akkor sem, ha ettől fogok még 20 évet élni..mert nem fogok…lehet Te igen..Ő megint nem…

Nincs két egyforma ember…neki szalonna…neked meg nyers zöldség…de TE senkinek ne mondd már meg, hogy az amit ő eszik az ROSSZ…mert TE ezt NEM tudhatod…csak Ő…esetleg elmondhatod, hogy neked az ami van..az nagyon jó…kérdés, hogy mert az XY mondta..vagy valóban… ez meg úgyis csak idővel derül ki…

Van egy könyvem, amiben arról írnak orvosok, hogy elsavasodunk, és ezáltal leszünk betegek… írnak arról is…hogy a stressz is savasít…de egy felhőtlen nevetésbe fulladó buli , egy pihenős délután vagy egy jó könyv bizony lúgos közeget hoz bennünk létre… ez nem kaja…ezek mind rezgések..

MINDEN a TUDATBAN DŐL EL…..ÉS MINDEN MOCSOK OTT RAKÓDIK LE…vannak akiknél komoly problémát okozva ezzel… HARMONIZÁLJUK A FREKVENCIÁINK és KERESSÜNK MEGOLDÁST ARRA, HOGY MIKÉPP TUDUNK ALAPHELYZETBE ÁLLNI, meditálni vagy lélegezni egy lassú-szinte álló- mozgás közben, mert a lendületben lévő problémáink a “befékezésünk” miatt maguktól fognak kiszakadni belőlünk ….és elillanni, mintha ott sem lettek volna…persze csak ha nem ragaszkodunk hozzá, hogy visszajöjjenek…

Számomra eddig egyetlen harmonizáló “étel” létezik az pedig a MATE TEA…. hihetetlen “munkát” képes végezni bennem… MOST újra és újra átfuttatom a vírusirtót a TUDATOM MEREVLEMEZÉN…mert TUDOM, hogy valahol rajta van az a “program” , az a “hit” vagy “tulajdonság” ami megrekeszti bennem az energia áramlását a tisztulását, cseréjét…

csak mert boldog vagyok…és pont.

Voltaképp igen boldog vagyok…/vala a pillanat, amikor ez papírra vésődött vala/

Annak ellenére  is, hogy MOST úgy érzem, hogy bezárom Tücsökfalva fizikai kapuit kis időre, mert addig nem lehetek senki rendelkezésére, míg a legutóbb felvállalt feladatom nem tudom bevégezve… Szeretnék már „tiszta” lenni emberileg… Nem gondolni semmit senkiről…

Van még bennem fájdalom, mert ma felfedeztem, hogy”menekülök”…a házam olyan boldogtalanság forrásává véste magát a tudatomba, hogy menekülök ki belőle… Nekem nem tetszik az a fajta „élet” amit ezek a falak számomra biztosítani tudnak, még akkor sem, ha én magam vagyok a Teremtőjük.

Olyan mint ezelőtt egy perccel soha nem lesz többé…hogy jobb vagy rosszabb a MOST mint az előző, szintén egyfajta „választott ítélet így már azt sem jelentem ki, hogy  BOLDOG VAGYOK..mert nem adok esélyt arra, hogy az állapotomból egy még boldogabbat vagy egy esetleg kevésbé kellemest kihozhassak…

Ebből következik, hogy NEM jelentünk ki semmit, mert a SORS durva eszközökkel írja azt felül minden pillanatban, mert a kijelentések megszüntetik a Pillanat szabadságát.

Azon örvendezem, hogy bár érzem, ahogy a napfonat csakra magasságában mintha egy széles csövű porszívón át szívnák le az energiáim azok a gondolatok melyek arról szólnak, hogy „Tücsi Soulleader sarokba és…KUSS” már totálisan kívülálló vagyok, nem görcsölök, nem írok tragédiát hat felvonásban, hanem csak vagyok és hagyom megszűnni , hiszen ha a sztori arról szól, hogy „mert Ő” akkor máris lapozunk, mert „Ő” semmiről nem tehet…csak az én gondolataimban létezett az „Őkkel” egy másféle Valóság…

Ahogy ücsörgöm és vezetek…elém kerülnek a MOSTban még élő „kapcsolataim”…és mindenkit „átvilágít” a rendszerem..szülők, család..Migabi, ki nem a „tulajdonom”..és feltör belőlem a kacaj…

Hát igen….hát nekem senki nem a „tulajdonom”…és ezáltal senkivel szemben nincs semmi kötelezettségem…csak egy…hogy elfogadjak mindenkit a maga kis(vagy nagy) frekvenciáján rezegve…és elfogadjam végre, hogy az én fizikai világom SENKI fizikai világával nem kompatibilis…

Nézem az embereket….barátkoznak, haveroznak, buliznak, utaznak, színházba, moziba járnak…politizálnak, szeretnek, gyűlölnek, sírnak, nevetnek ..én…én nem….nekem nincs ruhám, nem csak azért, mert megnőttem széltibe…hanem mert NEM KELL….nekem nincs haverom…nincs mozim, színházam, nincs rétem, erdőm…nincs tévém, nincs zeném…nincs SEMMIM….nincs mit megosszak a baráttal, haverrel…nincs mit irigyeljek, mert nekem nem kell hogy bármim is legyen…

Tudod miért nem vagyok jó barát, miért épít felém mindenki falat?...Mert mások szerint „túl sokat tudok”….tehát a semmi a túl sok…és mert nem vagyok elég gazdag, vagy elég szegény, mert nem vagyok jó semmire, max. tolni a szaros talicskát….és számomra sem kell senki, hogy terheljem azzal, hogy ülj már mellém és hallgassuk együtt a csendet…

És…mivel, hogy tudom, hogy minden kérdés és válasz bennem lakik..minek is kérdeznék vagy várnék kérdéseket másoktól? Voltaképp minek is kellenek mások?
ÜLNI..együtt..kézen fogva…ezért…

és most…megint felemelkedtem, mert rájöttem, hogy tök jó nekem, mert megéltem a nemtudommit…és megint elfogott a boldogság érzés…és az, hogy nem tudom mi van, de már nem is érdekel…csak vagyok és megtapasztalom a MOSTOT..és mint MOST leírom…és nyomok egy entert és én ettől oly boldog vagyok…

és ennyi.

Ma mindenki beleszaladt a bunkóságomba… a kolléga haragszik, mert becsapott…az a pár nő haragszik, mert kicsit nehezményeztem, hogy az egyébként “utast nem szállít” vonalon haza szoktam fuvarozni őket,mert pont akkor nincs busz, mikor végeznek.. és mertem érdeklődni, hogy hol maradt a “jó estét” és van egy bérletem” megjegyzés az egyébként nem bejelentett új utastól…Apa megharagudott, mert nem vagyok társa a vírusos haldoklásában, mert én a buszon haldokoltam, és nem ágyban párnák közt…oszt be mertem neki sms-ezni, hogy nem hívott fel, én meg nem mertem, mert én mindig mindenkit pont rosszkor hívok…-ezért ki is dobom a kukába a mobilom…minek.

Szóval ma bunkó vagyok..és így szálszakadásos lettem…mert most mindenki engem utál..csak egy baj, hogy nekem már nincs kedvem senki felé összecsomózgatni a szálakat…

Mert én a most-tól egy kurva szót nem szólok többet, mert minden baj, meg hülyeség…akkor inkább..maradok az én kis SEMMI világomban,..és köszönöm, de nem kell senki társnak benne….mert úgyis csak bunkó, agresszív és birtokló lennék vele szemben…

Ám..kurva jó kedvem van…mitől lenne rossz?...Rossz kedve az embernek csak egy másik embertől lehet...és én körülüttem mindenki tökéletes , szép, okos, magasan képzett, jól öltözött és gazdag…akkor én miért is lennék szomorú….együtt örülök az okos , szép , magasan kvalifikált néppel az Ő boldogságuknak, mert hát feltételezem, hogy ha már Ők nem bunkók, nem agresszívek, nem birtokolnak, vannak programjaik, vannak barátaik, van pénzük fizetés előtt még kajára, van mozijuk, tévéjük, színházuk, operájuk,vannak politikusaik, van ruhájuk, van ételük, barátjuk, haverjuk, ….és ellenségük…az ŐK BOLDOGOK…és én BOLDOG VAGYOK…HA TE IS…mert nekem elég a Te boldogságod….

Tsüsssz

háháááá

B@szott sokra mész az igazaddal EMBER!

…amikor az ember orra előtt bevágják az ajtót mások, azzal a felkiáltással, hogy innentől már “kösz, de egyedül is megy” …nem megy egyedül…hanem épp valaki más orra előtt volt már nyitva az az ajtó…” Annak az embernek, akinek megy egyedül is…az nem vagdos ajtókat csak ÉL…és akinek nem tetszik…az fogja magát és magától csukja be magam mögött…. Az az ember, aki már úr az egója felett, az nem használja az “egó” szó semmilyen alakját, mint én egóm, te egód, ő egója… :D  hanem elvan nélküle….amiről beszélünk az VAN jelen…akkor is, ha már kifutóban van…még csak ott van, ha foglalkozunk vele…

Megint igazam volt, mert tudtam, ha én nem birtoklok, terrorizálok valakit, bizony keres magának mást…Igazából nem tudom miért érintett rosszul a TÉNY, hiszen TUDTAM…

A tegnapi “sokkot”, hogy az amúgy is kispályás ki édibédi átvert-pedig tudtam- nem tudtam egykönnyen kiheverni.. Azért hagyott bennem nyomot,mert épp azt “gyakorlom”, hogy nem ítélkezem, nem minősítek…

Erre minden hozzám valahol közel álló produkálja az olyan “viselkedési” vagy “cselekvési” mintát, ami számomra, a berögződéseim számára EDDIG nem volt érthető, megélhető és “elítéltem”…. MOST azt élem, hogy mit kezdjek olyan emberekkel, akiket szeretek,vagy közös cselekvésben KELL részt vennünk,  de nem tudok együtt rezegni bizonyos dolgaikkal… Mert az elfogadásommal nincs baj…nem is ítélkezem, de TÖRÉST OKOZ ABBAN A FREKVENCIA-SZÁLBAN, ami minket összeköt….és ha törés van…

A legrosszabb az…hogy ma megint beigazolódott, hogy a MEGÉRZÉSEIM (?) 101%-osak….ebből következik…hogy nyugodtan hihetnék is magamnak….akkor is…amikor nem “jó” hírt közölnek a “megérzések”…  Ugyan ettől…nincs meg az új útirány…csak a tény, hogy a régi nem járható….

“-IGAZAM VOLT!!! …”

“-..és akkor mi van? MOST, hogy beigazolódott az igazad, elvesztetted a REMÉNYT, hogy hátha nem….és még volt esély arra…hogy minden olyan …ahogy vágytad…DE MÁR NINCS”

“Így jártam… ennyi.”

…ha nem a VALÓSÁGODból jössz..ne magyarázkodj…

…ahogy telik az “idő” az “álomkörutam”‘ -ból való visszatérésem óta, egyre jobban a semmibe foszlik az KÉP, ami miatt, most újra írni vágyom…

Nem tudom miről volt szó….egyetlen egy mondatot hagytam meg támpontnak:

A MEREVLEMEZEN NEM VOLT INFORMÁCIÓ

Tegnap talán pontot tett a nem létező I-mre a kis kollégám, aki helyett dolgoztam délután….aki szépen, negédes hangon kérte, hogy ezt a napot cseréljem el vele, mert Ő “elutazik” a szüleihez…és Somogy megye nem itt van… Persze…mi mindent megoldunk…meg is lett…Ám a kis aranyos- hogy a szeretet kísérje útját ezután- felszállt a buszra este, egy vigyorral az arcocskáján…

NA akkor én tőle is , az Univerzumtól is…megkértem, hogy NEKEM SENKI SEMMIT NE MAGYARÁZZON MEG, HA NEM KÉREM…Nekem elég a “megtapasztalható TÉNY”…IGEN és NEM…cseréljünk…oké…egyest kaptam…oké…összetörtem…oké…DE, hogy miért?…az NEM érdekel minden esetben…

És ha érdekel…akkor csak azért érdekel, mert meg akarom érteni, hogy az adott helyzet miért alakul ki pl sorozatosan valakinél…ám ha érdekel…akkor úgyis belekérdezek és nem a miértekbe…mert pont az, aki sorozatosan elköveti a f@szságait, pont az nem fog tudni arra értelmes választ adni, máskülönben nem követné el…

Az éjjel valamire vonatkozó adatmennyiség volt a téma vándorlásaim során…és azt mondta a nem tudom ki, hogy minden válasz ott van a “lemezen”….talán hitetlenségem utolsó próbájaként megpróbáltam megnyitni az “adathordozót” azonban az ÜRES VOLT….

Minden válasz….BENNEM VAN! Talán most értettem meg újra egy csomó összefüggést, és azt, hogy NEM kell semmire keresni a magyarázatokat, mert FELESLEGES….amit az ember oknak él meg…az már a következmény…az EMBERI ELME logikus gondolkodású, és a betáplált emlékekből építkezik…az a memóra, ami viszont be van táplálva…ÜRES….A logikai elme nem kapja meg a magyarázatokat, mert rossz irányból közelíti mindig a “problémát”…a megközelítési útvonal a MEGTAPASZTALÁS ÚTJA amiben nem kell kérdezni,hanem meg kell tudni élni a kérdéses szituációt…

Aki sokat nézi a “fiús” sorozatokat, abban millió egy utalás van arra, hogy miképp vezetik le logikai úton a cselekményt…ám már értem, hogy a Mentalistát miért nézi olyan lelkesen horkolva olykor Apa…(és kényszerítve ezzel engem is, hogy része legyek) mert Ő az eseményeket egy olyan szögből éli meg, és ezzel érti meg , amit a logikai elme nem ismer…

25 évesen..még én is hasonlóképpen működtem mint a kollégám…Nem tudom Neki sikerül-e majd feljebb emelkedni erről a folyamatos “valóságferdítési” ívről…mert ha nem…előbb utóbb megbetegszik és összezavarodik, ahogy teszi ezt az emberiség majd 80% nap mint nap…

Mondhatom…szerencsés vagyok….lehet, hogy nekem nem volt könnyű az út a VALÓSÁGBA…és sosem ér véget a tanulási folyamat benne…de most már látom, hogy nem bánom, hogy Peremvidékiként nem élem a KÖZ-VALÓSÁGOT, amiben csak az számít, hogy miképp tudom magam jobban(?) érezni mások rovására…hanem úgy élem a VALÓSÁGOM, hogy én is boldog vagyok benne és bárki számára ott van a lehetőség, hogy általam megtapasztalja Önmagát…és kiemelkedjen abból a frekvenciából, ami saját magának gyárt fiktív valóságokat, melyekben végül maguk az azt megteremtők sem találják az ajtókat, amelyek kivezetnek….

Magyarul….csak annyi érdekel, hogy IGEN..vagy NEM…hogy EZ VAN….de hogy miért döntöttél így…ne is magyarázd el...ha nem kérdezik, mert onnantól már hajlik a Valóságod íve…Ha megkérdezik…akkor még mindig 50% az esélyed arra, hogy elhiszik vagy sem…és ha a kérdező számára rosszul döntöttél, akkor mindegy, hogy hazudsz, vagy nem….úgysem hisz neked….kell ez az energia másra… :D

Az emberek bonyolultak…Sokkal jobb a CSEND…és sokkal jobb a BESZÉD helyett a MEGTAPASZTALÁS...úgyis csak olyan szinten tudsz hinni…, megélni, amilyen szintet el tudsz érni az utadon....Ha Te magad sűrűn hajlítod a Valóságot ki az “egyeneséből”…körülötted mindenki ezt teszi…akkor…tedd bátran…de ha már felfogod mit élsz….akkor tiszteld meg azzal azokat, akik nem teszik…hogy kerüld el őket…mert Ők…nem lesznek kíváncsiak a MIÉRTEIDRE….és ez neked sértő lesz….pedig nem az…csak “hagynak”…nem akarnak feletted ítéletet mondani…

én tudom…onnan lentről jöttem…és ezt soha nem fogom elfelejteni… nem is lehet…